Többségünk egész biztosan átélte már az elalváskor hirtelen jelentkező összerándulást, amit lecsúszás vagy  zuhanás érzete kísér. Az orvostudományban hipnikus rándulásnak nevezett jelenséggel ugyanis életkortól függetlenül szinte mindenki találkozik, ennek ellenére a kiváltó ok máig nem tisztázott.

Az említett hiretelen megugrás, azaz izmaink akaratlan összerándulása akkor jelentkezik, amikor szervezetünk az éber állapotból az alvás állapotába kerül. Noha ilyenkor ezt tudatunk valamilyen hirtelen fellépő, gyors mozgáshoz társítja, az összerándulás nem egy rossz álom, esés vagy zuhanás eredménye. Sokkal inkább egy ártatlanul fellépő, pillanatnyi működési zavarról van szó.

Minthogy a jelenség életkortól függetlenül nagy többségünknél megfigyelhető, a kutatók serényen igyekeztek megfejtést, vagy valamiféle magyarázatot találni e talányra. A Colorado Egyetem egyik kutatójának elmélete egészen az emberi törzsfejlődés korai szakaszára vezette vissza a dolgot, mondván, hogy ez egy bennünk élő, archaikus, ősrégi reflex, ami talán azt a célt szolgálta, hogy a fán, fészekben pihenő főemlős még a mélyalvás kialakulása előtt újra megbizonyosodjon a fészek, vagy az elfoglalt ág biztonságáról.

Ezzel mutat rokonságot az az elmélet, miszerint elalváskor a lassuló pulzus, a csökkenő vérnyomás, légzésszám és testhőmérséklet, illetve az izomzat elernyedésének következtében szervezetünk egy pillanatra azt hiszi, hogy baj van, és erre egyfajta vészreakcióként szervezetünk magához térít bennünket.

Konkrét bizonyítékok híján a konszenzusos megfogalmazás valahogy úgy szól, hogy a hipnikus rándulás szervezetünk egy pillanatnyi zavara, egy olyan hirtelen fellépő állapot, amikor – ismeretlen okból – ingerek érik a végtagok mozgatásáért felelős idegsejteket. A megfigyelésekből tudható, hogy a koffein- és alkoholfogyasztás, illetve dohányzás következtében előfordulásának gyakorisága növekszik. Emellett a stressz és az izomszövetek számára fontos ásványi anyagok szintje is számít. Így tudható például, hogy a rendszertelen alvási rend, a lefekvés előtti stresszhatások, valamint a szervezetünkben megtalálható vas, nátrium, kalcium és magnézium mennyisége alapvetően meghatározza a rándulások gyakoriságát.